Mint ígértem, megírom a részletes véleményemet a Zalán blogjáról készített dolgozatukról, és végre sort tudtam erre keríteni. (Köszönet a türelmükért.) Időközben mintha Zalán blogja kifújt volna, és egyes sejtések szerint hősünk maga is "blokkolt agyi működéssel" vegetál "Dekoltázs Didi gardróbjában", a következőket mégsem szeretném nekrológként elhelyezni a blogjukon, hanem inkább felhívásként arra, hogy a témában rejlő lehetőségeket miképpen gondoljuk tovább.

Már szóban is elmondtam, hogy alapvetően jónak találtam a dolgozatot, így a további dicséret helyett inkább azokat a szempontokat venném sorra, amelyek szerintem a blog szociolingvisztikai elemzésében jelentősek lehetnek.

1. Az első kérdés a gyakorlatiközösség-modell alkalmazhatósága egy virtuális közösség esetében, mint pl. a Zalán blogját kommentelőké. A modell – mint erről Bucholtz is ír a közösen olvasott tanulmányában – többek között azért konkurrálhat a beszélőközösség-modellel, mert az előbbi közvetlenül kapcsolódott más tudományterületek fogalomkészletéhez. A gyakorlatiközösség-modell nyelvészeti alkalmazása tehát a szociolingvisztika elméleti deficitét lenne hivatott pótolni.

Ugyanakkor mintha a dolgozatban a gyakorlati közösség olyan felfogása jelenne meg, amelyben a közös tevékenység (ti. a kommentelés) rendszeressége elegendő a csoportba kerüléshez. Ez szerintem némiképp statikus értelmezése a közösségnek, mivel nem kezeli helyén a gyakorlatiközösség-modell lényegi elemét, a csoportba lépők tanulási folyamata által kialakított szituatív tudás kérdését. Itt ez főképp a férfi és a női identitásokhoz való viszonyulások kérdése lesz. Azaz az elemzésnek szerintem inkább arról kellene szólnia, hogy milyen módon jönnek létre ezek a viszonyulások, és nem arról, hogy kik miképpen tudnak nyelvhasználatuk által "belehelyezkedni" ezekbe az identitásokba.

Az identitásokat ebből a szempontból én nem tartom olyan statikusnak, mint azt a férfiidentitás esetében a "csajok, pia, szex" mottó leírja (de itt fontos, hogy én nem Zalán blogjáról, hanem a kommentelők diskurzusáról beszélek), de még abban sem vagyok biztos, hogy Zalán posztjainak a világát a kizárólagos "maszkulin" jelző pontosan jelölné ki. A Pultos Csaj szerintem – hasonlóan egyes női kommentelőkhöz – igazodik ugyan ehhez a maszkulin identitáshoz, de közben szövegeiben egy hangsúlyosan női identitást teremt meg (mégha ez a "bevállalós/belevaló csaj"-identitás elsődlegesen a "macsó"-identitáshoz képest értelmezhető). Ennek megfelelően például Bogi24 sem negatív identitásgyakorlatot hajt végre, amikor a Zalán-féle "büntetés" megvalósítását vizionáló szexista licitet követően elhelyez egy smiley-t a kommentjében. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a saját női identitását gyakorolja, amely megengedő (bátorító?) módon viszonyul a kommentelő férfiak verbálisan megnyilvánuló  – feltehetőleg tréfásnak szánt – szexizmusához.

2. Az eddigiekből következően a nyelvhasználat maszkulin vagy feminin jellemzőinek elemzése olyan esszencialista megközelítésből valósul meg, amely éppen a gyakorlati közösségben létrejövő identitások egyediségét fedi el. Itt olyan kép rajzolódik ki, mintha minden egyes kommentelő egymagában próbálná meghatározni saját férfi- vagy női identitását, valamilyen (Zalán szövegeiben vagy a nyelvészeti szakirodalomban) rögzített mintákhoz képest, a többiekkel való dialógustól függetlenül.

Ugyanakkor ez az esszencializáló értelmezés nem kizárólagos: az Incifinci máj. 26-i hozzászólását elemző részben példaértékű, ahogy a kommentelő közösség aktuális történéseihez képest szituatívan értékeli a szexista nyelvhasználatnak a kommentben megfogalmazott kritikáját. Azonban érdemes lett volna röviden bemutatni (konkrét példákkal), miért tekinthető Incifinci a "női vonások" képviselőjének, és hogy miként alakul a későbbiekben a kommentelő viselkedése.

Ehhez hasonlóan jó megfigyelés, hogy Zalán milyen szerepet játszik a saját blogjában, és hogy a posztjai milyen értelmezéseket vehetnek fel a kommentelők gyakorlataiban.

3. A hatalmi pozíciókat elemző fejezetben a pozitív és negatív identitásgyakorlatoknak és a proszociális-individualista-versengő embertípusoknak az egymásra vonatkoztatása problematikus. A kétféle identitásgyakorlat bármelyik embertípus esetében felléphet, attól függően, hogy adott helyzetben a személy valamely releváns identitással azonosulni vagy éppen attól különbözni kíván.

Én itt ismét inkább arra tettem volna kísérletet, hogy a hatalmi viszonyok alakulását egymást követő kommentek elemzésén keresztül mutassam be. Lényeges kérdés lenne, hogy mennyiben reprodukálják a társadalmi nemek fennálló rendjét a blogot kommentelők, azaz hogyan viszonyulnak az off-line közösségek szexizmusához a Zalán posztjaiban és a kommentelők körében megfigyelt szexista megnyilvánulások. Ebből a szempontból én szívesen olvastam volna többet a dolgozatban a férfi és női kommentelők "hatalmai harcairól".

Talán ezek a legfontosabbak. És még egy kérés: ha valaki szeretne a témával a továbbiakban foglalkozni, mindenképp keressen meg.